Sziasztok!

Bizonyára sokan és sokféleképpen leírták már ezt a sokszínű forgatagot amit Jemaa El Fna néven ismernek és amit mindig meg lehet találni Marrakesh-ben, hisz minden út odavezet (egy kis túlzással) ?!

A nagy nyitott piactéren rengeteg árus, mutatványos, portékáját áruló kézműves, kereskedő, kígyóbűvölő, található.

900 év alatt sokszor változott a piac képe de az biztos, hogy semmikor sem unatkozott az arra járó és órákat de még inkább napokat lehet eltölteni a piac szemlélésével, bejárásával, ízeinek, illatainak kipróbálásával.

15 éve még sokkal kevesebb árus volt és azok is inkább szőnyegeken ültek és nem volt ilyen hangos és fényes a piac mint 2018-ban, amikor már számozott és magasított, szabványosított, erősen kivilágított standokat vehetnek bérbe az árusítók és irányított keretek között történhet az árusítás( a főtéren ), a sikátorokban még mindig nagy a kavalkád és rengeteg az áru.A paletta igen változatos: a szinte gagyi és a gyönyörűen megmunkált minőség között mindenféle megtalálható. Az ár pedig... :-) helyzet függő !

Általános szabály, hogy ha fényképezel valami különleges attrakciót, annak elkérhetik az árát.

Ha például sassal a fejeden szeretnél fotót, jobb ha előre megbeszéled az árát, utólag kellemetlen lehet:

sőt, ha olyan fotót készítesz hogy másnak van sas a fején azért is pénzt kérhetnek ( vagy nagyon gyors vagy, csípőből tüzelsz és már lépsz is tovább mielőtt kiderülne ugye... :-)   )

Általában egy előadónak több segédje is van és együtt "dolgoznak" ...meg Téged !

Tehát ha látsz egy"majmos-embert" és lefényképeznéd mert hogy "jajj de aranyos" mármint a majom..., egyszerre több dolog is történik, próbálom élethűen visszaadni, bár vizuális típusok előnyben:

Odarohan egy ember hozzád, hogy gyorsan adj 20 dirhamot a fotóért amit csináltál... Te próbálsz kotorászni a zsebedben...gondolod elég lesz 10 is... addigra odaér a majom is hozzád és lazán felmászik a válladra, az idomár mit sem értő fejjel néz, de ha már így alakult ugye az már extra és többet érdemel, egy másik segéd már kéri is a kamerádat vagy telefonodat (manapság) és állítja hogy csuda jó képet csinál Neked ! Hopsz és már is 100 dirham-nál jársz ( persze mondhatod hogy 20 dirham és azzal is jól járnak ), közben pár turista lefotóz téged és így több kínai nappaliba is bekerülhetsz mint .jpg formatumu best of Marrakesh, a majom közben beleturkál a zsebeidbe ( vannak nagyon ügyesen betanított majmok is ) és ha nem talál semmi érdekeset unottan leugrik a földre és újabb áldozatra vadászik... ezek a láncon tartott berber majmok Ázsia szerte megtalálhatóak és kb mindenhol hasonló a műsor, mindegy hogy Thaiföldön,Nepálban vagy Marokkóban leszel élő statisztája a turista-business-nek.

Annyi történhet még ha nem vagy résen, hogy árukapcsolás áldozata is lehetsz és a fejedre raknak utána egy kobrát ( persze kosárban) és amíg az újabb fotó készül és szinte lebénulva hallod amint a kobra sziszegve tekeredik vhol a fejeden...esetleg a nyakadba kapsz egy óriáskígyót plusszban sálként, de az már  megint drágább :-) és praktikus lenne minél hamarabb tovább állnod, mert ellepnek az árusok mint teve..... a legyek.

Hjajj régi szép idők...amikor 20 éve még velem is megcsinálták...valahogy így kívülről szemlélve...őszintébb a mosolyom most.

Mostanság nagyobb figyelmet szentelek a minőségi termékekre való rátalálásra. Időigényesebb és az ár megbeszélése is hosszadalmasabb, de megéri! Ritka szép gyöngyszemeket lehet találni.

Nem mind arany ami fénylik ! - ahogy a közmondás is tartja

Ezek a világító kis lámpások is jól néznek ki, de csak a sötétben és távolról. Közelebbről megnézve silány minőségű tucat termékek amit jó pénzért szoktak eladni az első nap megérkező, tiszta,elegáns ruhájú és módfelett nagy objektívvel rendelkező turistáknak, mondjuk egy kisebbet 50 dirhamert egy nagyobbat meg 300-500 dirhamert, holott egy ilyen pici kb 10-20 dirham egy nagyobb pedig 50-150 közötti árkategória.

Egy minőségi bronz lámpás kézzel díszített autentikus motívumokkal,égetett és színezett üvegberakással több ezer dirhamot is megér... igen ám, de az meg hogy fér bele a hátizsákba ? :-)

Persze mindent meg lehet oldani... óriási kézzel szőtt szőnyegeket is el lehet postázni Marokkóból bármely európai nagyvárosba, el se hiszi az ember hogy egy marrakeshi sikátorban mekkora lerakatokat lehet találni és milyen készséges kereskedőket. Tekeregsz a sikátorokban majd kedves invitálásra

bebújsz egy kis kapun, felmész egy emeletre egy keskeny lépcsőn, majd átmész egy kis szobán, kinyitsz egy ajtócskát és eléd tárul Ali baba barlangja...  szőttesek, ékszerek,lámpások, foszíliák, kristályok, ruhák és mindenféle kincsek..... te csak ülj le és igyál egy teát....és kezdődik az 1001 éjszaka meséje (a bankártyád körül) :-)

Igazi túlélő kaland egy ilyen csoda-helyről vásárlás nélkül megpattanni...   erre inni kell !

Mondjuk egy frissen facsart narancslevet (igazán finom) vagy az általad kiválasztott gránátalmából (amit ott előtted vágnak, préselnek)

A piactéren lehet enni és inni, vannak igen sokan akik invitálnak a látvány konyhájuk szomszédságában megbújó asztalkához, az illatok hívogatnak... arra pedig ne is gondolj hogy azok a birkafejek ott az asztalkán...egész nap ott voltak...a tűző nap hevének és kismilliónyi piaci légy kényének-kedvének kitéve...  a fűszerek illata elbódítja ( a turistákat) az embereket és estefelé megtelnek az asztalok vidám társaságokkal a világ minden tájáról..

A csoportnak egy emlékezetes és vidám este Marrakeshben, a szakácsoknak és a személyzetnek egy újabb szokásos este harsány külföldiekkel ámbár igen jó pénzért elkészített vacsorákkal ...és már jöhet is a következő csoport és a pult alól egy másik étlap (más árakkal) hisz akik most jönnek Japánok...

Van olyan étterem ahol 3-4 féle étlap is van, az egyszerűség és a személyzet kedvéért más színűek, a helyieknek fehér, a németeknek sárga, az angoloknak kék, a japánoknak zöld ... az étel ugyanaz de az áraik többnyire mások

A piac persze évről-évre, évtizedről-évtizedre változik de a "játékok" maradnak !

Mesélhetnék még hogy milyen nappal és milyen éjszaka, amikor sokan vannak és amikor kevesen,

hogy milyen tikkasztó napsütésben vagy esőben, átázva vagy épp deresen...

Egy biztos:  színpompás és érdekes hely amit látni kell !

Agadir igen népszerű a homokos tengerpartot kedvelők körében, az Atlanti-óceán partján fekszik közvetlenül...

de szerintem szinte kihagyható a repertoárból az a rengeteg kész és félkész szálloda, mely csak úgy vonzza és beszippantja a turistákat! Ha már Agadir és tengerpart  akkor sokkal inkább a kb.15 km-re lévő plage Taghazout,

a szörfösök paradicsoma, a hippik otthona, a szabadság tengerpartja, ahol félmeztelen szörfösök nevetgélnek és tanítják egymást, ahol szabadon vágtatnak lovasok vagy tevések a parton, ahol quaddal vagy buggy-val is találkozhatsz, sátraznak, tűzet raknak vagy csak olvasgatnak ott az emberek, mindenki tolerálja a másikat és igyekszik teret adni az egyéni vagy társas hóbortjának !

Kb 20km távolságra Agadirtól található a Paradise - valley

Gyönyörű hely. Az odavezető út is mesés.

Persze sokkal előnyösebb autót bérelni Agadir-ban és azzal menni, mint szervezett csoporttal, mert így rugalmasabbak a lehetőségek... Útközben ott állsz meg ahol csak kedved van ( míg a turistákat beviszik egy kötelező ebédre és egy argán üzembe is ahol kifejezetten drágán lehet venni argán olajat ), addig maradsz a völgyben, amíg jól el nem fáradtál, nem csak 2-3 órát engedélyeznek. Ezen a helyen csak úgy repülnek az órák!

Ki tudod élvezni a hely előnyeit, főleg ha van bőven víz a folyóban, akkor természetes kis lagúnákban lehet fürdőzni. Ha követed a helyieket megmutatják honnan lehet beugrálni.Érdemes pár órát eltölteni, esetleg ott ebédelni egy finom tagine-t. Azaz a tagine-ban készült párolt, húsos-zöldséges, fűszeres helyi népszerű ételt

vagy csak inni egy helyi kemencén (!) készített teát és pihengetni az árnyékban azokon a színpompás berber szőnyegeken vagy ülőzsámolyokon...

Szervezett csoportból sok van kb 10-12e huf /fő a félnapos program ha az időbe belefér érdemes belevenni az

Immouzer vízesést is és a körülötte lévő szintén gyönyörű völgyet, szurdokot, folyóvölgyet és olajfa ligetet (így már kb 20-25e huf/fő) és mivel oda is jobb saját szervezésben menni és turisták nélkül bóklászni a környéken szerény javaslatom az hogy a 400dirhamos ( 12e huf/ nap) autóbérlés Agadirban sokkal jobban megéri !

(nekünk depositot se kellett fizetni és egy szinte uj skoda octaviát adtak oda ennyiért) Így mindenkitől független vagy, addig kirándulsz, fürdesz, eszel, nézelődsz, keresel a patakvölgyben foszíliákat vagy ásványokat, fényképezel ameddig csak kedved van...és részese lehetsz a nem mindennapi közlekedési élménynek Afrikában!

Szóval követve azt az utat, mely a paradise valley-ba vezetett további kb 1 óra autókázásra érkezhetünk Immouzer

városkába (mi stopposokat is felvettünk... azaz ha jobban belegondolok nem is stoppoltak, csak bandukolt 3 berber nő az úton a semmi közepén és felvettük őket...nagyon örültek, épp fogorvoshoz igyekeztek...sok órás gyalogút lett volna...) odaérve kézzel-lábbal megkérdeztük merre van a vízesés... egy hegyi szerpentinen kellett még lekígyózni és ott egy olajfa ligetnél megállni, hogy egy rövid séta után ebben a látványban gyönyörködhessünk:

Egy idős bácsika a mohás kövek és a tavacska partján mesélte (angolul) és mutogatta el,hogy gyerekkorában még olyan bővizű volt a folyó, hogy (ennek) a nagy szikla tetejéről ugráltak le a tóba aminek a partján épp beszélgettünk.

a szikla lábánál kialakított ösvényen haladtunk visszafelé (odafelé a sziklák között ereszkedtünk le) és átverekedtük magunkat az árusokon,kik kezük-lábukat törték nagy lelkesedésükben hogy felhívják portékáikra figyelmünket, hisz szerencsésen autóval érkezvén mivoltunk az egyedüli turisták... ezt kihasználva vettünk is pár szép dolgot pimasz módon lealkudva az árakból. :-)

Irány autóval vissza Agadirba... ami szintén eseménydús volt, de az már egy másik történet ! :-)

Toubkal 4167m 2018november

Észak-Afrika legmagasabb hegye, Idraren Drare ahogy a helyiek mondják  vagy Mountains of Mountains ahogy az ügynökségek hirdetik…a hegyek hegye.

Bár ez utóbbi talán kissé túlzó, főleg ha figyelembe vesszük hogy Afrikában ott van még a Kilimanjaro a maga 5895m-es magasságával ugye.

De mi a sivatag után nagyon vártuk ezt a hegyi kalandot!

 A sivatagban még 10en caplattunk napokig a homokdűnék közt,

remek csapat, jó hangulat..felejthetetlen csillagtakaró éjszakánként.

Aztán a fele csapattól elbúcsúztunk Marrakeshben és 5en folytattuk utunkat.

Irány Imlil ( egy kényelmes kisbusszal szerencsére) berber hegyi falu 1740m-en.

A szállásunk tetőtéri teraszáról szinte karnyújtásnyira voltak már az Atlasz hófedte hegycsúcsai.

Két napja még az arcunkba fújt a sivatagi szél ( és homok zizegett a fogaink alatt), most pedig

nem tudok betelni a havas hegyláncok látványával. A sokarcú Afrika…

Vacsora után ( csak nem tajin volt ? ) korán ágyba bújtunk, mert tudtuk, hogy holnap hosszú nap lesz…

Reggeli után kezdetét vette a 10km-es túra, ami igen könnyűnek mondható táv, eltekintve attól, hogy 3206m-re kell közben felkapaszkodni, így kb. 2km-t tettünk meg óránként, az utolsó szakaszon már hóban. Átkeltünk kavicsos folyómedren,haladtunk szamárösvényen, kapaszkodtunk kisebb-nagyobb sziklák közt, megmosakodhattunk friss hegyi patakokban útközben és találkozhattunk a visszaúton lépegető és mosolygó sorstársainkkal, akik már utána voltak annak, ami még előttünk állt.

Hányan teszik meg naponta ezt az utat ? Szegény öszvérek… hányszor kell hetente gazdag turisták hatalmas hátizsákjait fel és le cipelniük  -mi lelkesen vittük a magunkét - ? Hányan fogadnak drága pénzért hegyi vezetőket ( holott csak egy eltéveszthetetlen ösvény vezet fel a menedékházig ) ?

Azon az egy ösvényen is számtalan alkalom van hogy egy vendéglátó ipari helység kis teraszán üveges vagy frissen facsart narancslevet ihassunk, ásványokat, pólókat, szőnyegeket vehessenek az arra járók… hiába a turizmusból itt is sokan (meg)élnek.

De a táj csodaszép, a Nap ragyog, a kedvünk vidám, így hát jókedvűen haladunk felfelé.

Én a magam kis elhasznált talpú bakancsában ugyan kissé bosszankodtam a havas-latyakos-csúszós részeknél a vége felé, de túlélhető volt és nem kellett belehalni a tempóba sem

(konkrétan az utolsó 4 km-t vánszorogva tettem meg mint egy csiga ).

A menedékházban már kissé zsúfoltabban voltunk,   novemberi hétvége, ragyogó Napsütés, az is feljött ide aki a közelben csak úgy gondolt egyet… ahogy sötétedett egyre többen és többen lettek a közös helyiségekben. Én hamar elmentem aludni ( szeretek pihenni mielőtt 4000m fölé mászkálok),

de voltak akik reggelig diskuráltak, iszogattak vagy csak nem tudtak aludni.

A hajnalnak megvolt a maga kis feszültsége… voltak akik már 3.30-kor elindultak hogy 7 körül a csúcsra érjenek (napfelkelte 7.30 és ez egy kb 4órás út), mi 4 kor keltunk, 4.20 kor reggeliztünk ( szinte tele volt az étkező a korai időpont dacára ), az étkező ablakából már lehetett látni a csúcsra induló  hernyózó mozgású fejlámpás embereket, csoportokat. A reggeli után nem uralkodott kellemes hangulat a mellékhelyiségekben… valamelyik testnyíláson vmi mindenkinek kijött…igen nemzetközi és hmm..sokszínű volt a környezet… elvétve orosz, kínai, francia, német,angol, arab,berber  szavak de inkább nyögdécselések…

A mi kis csapatunk 4.45kor szépen elindult, hágóvas, fejlámpa,kis háti mindenkinél.

200-300m megtétele után kb mindenki, más tempóban szeretett volna menni J

így volt aki előre ment és volt aki hátrébb maradt. 3500m-ig még látótávolságban voltunk,

aztán a sötétség és a gyorsan emelkedő szintek miatt széthullott a mezőny. Nagy általánosságban elmondható, hogy pár száz méterenként alkalmi kapcsolatok születtek. Annyian voltunk a hegyen hogy majd minden kanyarban fotózkodott valaki (a nagy sötétben a kedvenc alkalmi barátaival ).

Ezt megunva és egy igen jó ritmust elkapva csak úgy haraptam felfelé magam a hóban, lassan utolértem és elhagytam a csoportokat és az embereket, míg már nem volt felettem fejlámpás hótaposó… ez egy új élmény volt… legalább is itt… a skóciai hegyekben többnyire napvilágnál jártam és most itt hirtelen senki sehol… tovább lépdelve kikapcsoltam a fejlámpámat is… vonzó volt a sötét ismeretlen… aztán a sziklák körvonalai vhogy eltűntek… és újra fényárban úszott minden egy gombnyomásra. Épp időben, sikerült a szikla és a szirt széléig bóklásznom a sötétben, alattam-előttem a szakadék.

Na merre is van az a csúcs ? A sziluettek azt mutatták hogy inkább balra, így arra vettem az irányt.

A következő kanyarban feltűntek Marrakesh fényei…. na ez szép látvány innen 4000m-ről.

A hó is elfogyott és csikorgott a hágóvas a sziklákon, megálltam és lecsatoltam azokat.

Közben két Francia hegymászó felért mellém. Ők is megállapították hogy Marrakesh jól néz ki innen.

Majd mindhárman a csúcs felé fordultunk és a hajnal derengő fényénél megtettük az utolsó 150 métert. Igen csak fújt a szél…még hozzá igen csak hűvös szél. Így a csúcson csak megveregettük egymás vállait, csináltunk pár gyors fotót  és gratuláltunk egymásnak. A két francia 3.45-kor indult és alig akarták elhinni, hogy én 4.45kor és egyszerre értünk fel (pedig ők nagyon siettek hogy felérjenek a Napfelkeltére mondták ). 7.15 volt… a Nap még váratott magára…

ám ekkor döbbenet látvány fogadott a csúcs mellett egy muszlim férfi levette a bakancsát, kiterítette  imaszőnyegét és a bíborszínű éggel a háttérben halk imába fogott… igazán szép pillanat… Allahu AkkBar…

Nekem elég volt a csúcs élmény…20 perc a metsző szélben  … lefelé indultam, a csúcs közelében találkoztam Kovi mesterrel minden vándorláss atyjával, ki vidám mosollyal és teljesen bebugyolálva lépegetett felfelé… örömmel köszöntöttük egymást, de jeleztem hogy én ugyan nem fagyoskodom itt tovább lejjebb megyek. Aztán kicsit később Gergővel találkoztam, aki fáradtan, de lelkesen törtetett a csúcs felé. Ők jobban időzítettek, pont a napfelkeltére értek fel. Én pár száz méterről lejjebb egy szikla tetejéről csodáltam az égi jelenséget…. csodaszép volt. Gondoltam a többiekre akik még felfelé kapaszkodnak ( Kriszta, Zsolti..illetve mások akik később keltek és a menedékházból ide igyekeznek, lépegetnek, kígyóznak fel a csúcsra ), gondoltam azokra is akik a sivatagban velünk voltak és az otthoni szeretteimre is… hmm… bár mindenki láthatná, átélhetné…

De hát ha nem… hát leírom ! :-)

Tovább is van mondjam még ?

Az egyik legtipikusabb mindennapi tevékenység Marokkóban az alkudozás.

Elkerülhetetlen..napjában többször is, úton útfélen.

Szinte nemzeti sport, elvárják és szeretik de elég időigényes tevékenység és megvan a maga rituáléja.

Szóval:

vegyünk egy tipikus terméket mondjuk az argán olajat.

(persze nem mindegy hol veszed, milyen üvegben, milyen kiszerelés, veszel-e mást hozzá, stb )

Gyanútlanul betérsz egy kis mellékutcába, annak egy apró boltjába, nézelődsz és megakad a szemed az argán olajon a polcon, majd tovasiklik a tekinteted a fülbevalókra, de a szemfüles bolttulajdonos már ajánlja is

argan oil, best quality, good price - hadarja

természetesen nem érdeklődsz nagyon, de kíváncsian megkérdezed: how much ?

Ekkor az eladó már a kezedbe is nyomja a 75ml-es műanyag tubusos verziót 100 dirham

de Te meglátod a 125 ml-es nagyobb tubust és ugye az tovább tart...

az eladó minden szemvillanásodat követi és jelzi hogy a nagyobb ugye drágább 180 dirham

Ni ott a 100ml az olyan köztes állapot ugye...az 140 dirham mondja

Itt gazdagabb turisták ( USA,Japán, Német) csak mérlegelnek hogy melyik is éri meg jobban, esetleg próbálkoznak egy alacsonyabb árral, de ha a tulaj kitart, ezen az áron is megveszik, kedvezményt úgy érhetnek el ha többet vesznek.

De az igazi móka csak most kezdődik ha szeretsz alkudozni és vetted a fáradtságot hogy kicsit rákészülj...

Elengeded a 125ml-t, visszanyúlsz a 100ml-eshez és megkérdezed:

Bis'hal hada efek ? - mennyibe kerül ( arabul ) ?

A tulaj elcsodálkozik, picit megijed, de elmosolyodik ( mosolya nem őszinte még ), " Oh You speak arabish "

140 dirham mondja töretlenül, de már nem olyan meggyőzően...

(tudni kell hogy bármely árat is mondanak kb a fele az ami reális -durva általánosítás-)és kb a harmadánál kell hogy indulj hogy a feléhez érj...)

Erre a válasz " Rahay aliya " ( egy kicsit drága arabul) majd barátilag megveregetem a vállát és érdektelenül leteszem a portékát- Ekkor látja hogy ennek fele sem tréfa... körbenéz a boltban...nincs senki más ... és bevallja...

csak Neked csak most csak itt 120 dirham. Kezembe veszem a 100 ml-est szemrebbenés nélkül válaszolom arabul: "thalatün dirham" - 30 dirham

kinevet és elarulja hogy ennél Ő is többért veszi. Patt helyzet. Más tárgyakat nézel... Majd megkérdezi hogy hány darabot vennél. Te erre azt mondod hogy ilyen drágán semennyit de ha jó árat mond talán többet.

A mézesmadzag gyakran bejön.... oké, legyen 80 dirham-mondja..., ekkor kicsit hangosabban nekitámadsz, hogy

1. nem ez az első alkalom hogy Marokkóban jársz

2. már több argán olajat is vettél és jól tudod hogy mennyi az ára 50 dirhamert üvegben adják nem műanyagban

3. arabul hozzáteszed: " Rahay aliya... "majd távozást színlelsz és búcsúzol a megfelelő udvariassági formulával

"Shukran lá blach " (nem köszönöm) " Fee amman Illah " ( menj Isten vigyázó tekintetével )

:-) Ekkor az elképedt árus elkapja a kezed és visszahúz a boltba... fehérebb az arca, mosolya lehervadt de helyette tisztelet ébred szemeiben.... így szól tört és mindenféle keverék nyelven: mivel Te beszélsz arabul és oly udvarias is vagy, most kivételesen 50 dirhamért megkapod ( a 100ml-es verziót ami ugye az elején 140 volt )

ekkor már te is engedsz és belenyugvóan bolintasz " árbájn dirham " (40 dirham)

Ő közli veled hogy az 50 volt az utolsó ára és tutti nem megy lejjebb, így is éhezni fog az egész családja és bukik az üzleten.... de miattad kivételesen ez is belefér... mert megtisztelted az országát, a nyelvét, a vallását....de nem enged belőle.

Megnyugtatóan mondod: " Khamszün dirham rahay aliya " - az 50 dirham egy kicsit drága

nézitek egymást... mérlegeltek...

próbál meggyőzni hogy vegyél meg más dolgokat is a boltban és ad egy nagyon jó árat (próbál majd azokon kompenzálni de nem kell belemenni,csak ha valóban szeretnél még vmit venni.... és hosszabb alkudozásba belemenni... )

Megint indulni kezdesz... szomorúan elenged...szemmel láthatólag tényleg nem éri meg neki a felénél is olcsóbban eladni... ok, tehát ez a vége. Most Te jössz..., akkor adjon 3 db-ot 120 dirhamért

újabb reménysugár... rendben ad Ő,de 150 dirhamért a 3at

Előveszed a 120 dirhamot ( semmiképp nem többet ! és összekuporgatod inkább, 50 dirham 20 dirham 20 dirham 10 dirham és apróba még 20 dirham.... ennyid van közlöd.

a pénz látványa mindig szuggesztív hatással van.... látja hogy nem gazdag turista vagy az 50 eurosoddal vagy a 200 dirhamosokkal.... utolsót probálkozik 130 dirhammal  itt ha van kedved és fontos hogy ne veszítsen "túl sok arcot " a kedves boltos találhatsz 10 dirhamot még az egyik zsebedben és kézfogások és vállveregetés közepette távozhatsz 3 db marokkói argán olajjal 130 dirhamért, amit a következő német turistának szemrebbenés nélkül elad 400-420 dirhamért.

S mivel mindig fontos a tapasztalat megkérdezi: melyik országból jöttél

(hogy legközelebb vigyázzon a Magyarokkal)  :-)

Allah maeak - Isten veled

Afrikának legalább két arca van !

Egy: amit mutat      Kettő: amilyennek azt Te látod!

Mert minden valóságosnak tűnik, ugyanakkor meseszerű is egyszerre.

Az pedig hogy Te a valóságot éled-e meg vagy a mesét tartod-e igaznak.... rajtad áll ! :-)

A tény az, hogy Afrika hatalmas... a második legnagyobb kontinens, a szárazföldi területek 27%-át fedi le a maga több mint 50 államával több mint 1,2 milliárdos népességével...és ami döbbenet, hogy lakosságának több mint a fele kevesebb mint napi 1 dollárból él.

Afrika színes, változatos, egzotikus, titokzatos, hol sivatagos és lapos, hol havas és hegyes, hol zöldellő és vízesésekben gazdag, hol pedig tikkasztóan száraz és kopár, hol burjánzik az élet pálmafákkal, vadállatokkal és kicsi vagy nagy emberekkel, s van hogy néptelen senki földjére téved az utazó...

Felsorolni sem lehet a nyelvjárásokat, városokat, falvakat, vallásokat,....vagy kalandokat, meséket, történeteket melyek bejárták a világot Afrikáról... én csak hozzáteszek egy picit... egy egyszerű pilisiremete szemszögéből,

ki Marrakesh ( Marokkó ) környékén kalandozhatott pár hétig.